Mindenkinek Ave, aki hiányolta szerény személyemet, és múltba révedéseim sorát olvasgatta szabad, vagy kevésbé szabad idejében. Marcus tullius Cicero is megirigyelné az előző körmondatomat. :) Ehelyett megpróbálok pár mondatban szabadkozni, miért is hagytam el az utóbbi időben weblogom írását:
Első és legfontosabb változás legutóbbi írásom óta, hogy Márk barátom szíve hölgye visszatért! És efölött érzett szerfelett hatalmas örömünkbe annyira belefeledkeztünk, hogy eszünkbe sem jutott (se neki, se nekem), hogy blogunk is van.
Második, hogy mindennapjaimat makettozással töltöm. Megpróbálom emlékezetből újraalkotni kicsinyítve szeretett városom (legújabb telephelyem), Sopron birodalmi időkből származó fórumát. Hiányos emlékezetem felfrissítésében csak a helyi ún. régészek, archeologus-ok munkájára támaszkodhatok. Scarbantia fontos municipiuma volt Pannonia provinciának, innen vezetett a birodalom egyik legfejlettebb nagyvárosába Carnuntumba is az út. Vindobona pedig Marcus Aurelius császár egyik legkedveltebb tartózkodási helye volt, amikor épp nem a germán betörések miatt háborúzott ott. Oda is innen, Scarbantia-ból vezet az út. A lényeg: most ez köti le időm nagy részét, ezért mostanában sajnos kevéssé lesz időm írni, de megkérem Márk barátomat, h addig is egy-két versével, vagy gondolataival szórakoztassa az esetleg blogunkra tévedő kedves bajtársat!
Öt nappal Március idusa előtt - a nevezetes nap, melyen Gaius Iulius Caesart meggyilkolták - új hazámban Magyarországon is híres. Egyfajta forradalom volt itt mintegy 160 éve, ab urbem condita 2601-ben. A magyarok ezt ünneplik majd. Én pedig egy régi államférfi emlékezetét megőrzendő, faragok egy oltárkövet Venus Genetrix istennő tiszteletére. Büszke magyar barátaimnak pedig azt üzenem, hogy az ő hazájuk hatalmasabb, mint a Római Birodalom volt egykor, mert míg a császárok csak közel 500 évig uralkodtak, addig Magyarország már legalább 1000 éve a történelem része. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
az ünnep napjainak környékén még szólok erről, mert van mit mesélni! ;)
Azt hiszem - bár ezt a blogot direkt neki nyitottam - most visszaveszem egy időre Marcus barátomtól a blog írását. Ha valaki ismer tudja, hogy jól bírom a kritikát, de azt nem szeretem, ha a hátam mögött kibeszélnek. Tudom, hogy verseim nem jók, de mentségemre szeretném felhozni, hogy őszintén írtam. Nem vagyok egy Vergilius, nem is leszek... A szerelem meg jön és megy... Kicsit (vagy épp kurvára) megvisel, széttöri (közeli barátaimnak inkább így fogalmaznék: szétbassza) az ember szívét, de ez van. Együtt kell élni vele, az élet körhintája sosem áll meg, még ha a céllövölde mellett csábító a vattacukor-árus, akkor sem. 
A címeket jómagam adom, kéretik engem megróni ezért. Szóval kényes és mindenkit érintő témánál vagyunk, és rendes római polgár éjfélkor már alszik. Én pedig vagy nem vagyok rendes római polgár, vagy insomnia-ban szenvedek. Inkább írok, azzal nem bántok senkit, és remélem izgalmas, érdekes bejegyzést sikerül közreadnom. 
Kedves olvasó! 