A blog első napját megkoronázandó, hadd írjak kicsit kedvenc újkori sportágamról a Calcio-ról. Az egykori brit népek nyelvében football-ként ismert, és itt Pannoniában is ez a kifejezés használandó, illetve a labdarúgás. Itáliában (előző hazámban) azonban calcio-ként ismerik. Nos, amikor Vespasianus császárunk elkezdte építtetni a Flaviusok Amphiteatrumát, sok római polgár kétkedett a vállalkozás sikerében. De Vespasianus rendkívül garasos uralkodó volt, még az árnyékszékeket is megadóztatta... Így a pénz is megvolt a sikerhez. A megnyitást azonban nem érhette meg! Én viszont láttam gladiátorokat kűzdeni ott. Óriási élmény ötvenezer ember között nézni az életre halálra menő viadalokat!
Az újkorban talán a calcio hasonlít a leginkább ezekhez, mert bár csapatsport, mégis a legtöbb embert ez vonzza, és csak calcio mérkőzéseken lehet annyi embert látni összezsúfolódni, mint amennyi a nagy amphiteatrumba befért. Lehet, hogy csupán nosztalgiából szerettem meg ezt a kissé fura játékot. Nem tudom már! Rómán kívül is volt gladiátor-képzés, és a provinciákból érkezett hadi, és egyéb foglyok alkották az emberanyagot. Ők kiképzés után váltak gladiátorokká.
Lényeg a lényeg: Sajnos élőben nem láthattam, de múltkor kis provinciánk (Pannonia) "gladiátor-csapata", legyőzte az immár gömb alakú világ legjobbjait. Ezek a "gladiátorok" történetesen Itáliából származnak és méltán világhíresek. Pannoniai társaikat viszont senki nem tartja nagyra. Ami fontos: egy kis provincia hatalmas diadalát láthattam felvételről, és mivel új hazám ún. válogatottja nyert végül - még a hátam is megborsódzott! Olyan világhírű sportolók, mint Ianuslucius Buffon, Fabius Cannavaro, vagy Lucius Toni kénytelenek voltak fejet hajtani a megérdemelten nyerő Pannonia-beli ellenfelükkel szemben. Até istennő (a balsors görög istennője) fura fintorral az arcán még azt is megengedte, hogy az itáliai Brixia (ma: Brescia) város csapatában edződő Feczesin rúgja az olaszoknak a harmadik gólt.
Jó volt látni a magyar válogatott játékát, mégha felvételről is, mert éppen Róma felé vonatoztunk, amikor ment a meccs. Manapság furcsa, hogy a színészeket milyen megbecsülésben részesítik az emberek. Rómában inkább megvetés volt osztályrészük, de - mint már írtam is - változott a világ! Szóval egy provinciabeli híres színész, bizonyos Ianus Gálvölgyi után szabadon: Szeretem a focit! :)
(a képen: Róma legújabb "amphiteatruma", a Stadio Olympico kívülről)
