Kedves olvasóim (ha vannak ilyenek, márpedig vannak... :))!
Ezúton közlök egy verset, ami a szerelemből barátság örök dilemmájával foglalkozik Filep Márk szemével, szívével nézve...
Milyen az, amikor egy fiú szerelmes egy lányba, aki viszont "csak barát" kellene, hogy legyen? Ez volta Márk 2007. májusában... Jó szórakozást kívánunk hozzá!
Őhozzá írta ezt a verset:

Bárki   

Bárki elvisz Fertő-partra,
Kinek autója van.
Ő is csókol nagy-hevesen,
Hogyha izzó ajka van.

Bárki sétál erdő mélyén,
Kinek izmos lába van.
Ő is bókol szenvedéllyel,
Ha kínzó, líra-lelke van.

Bárki hozhat rózsaszálat,
Előtted tetszelegni
S mondhatja is, hogy "Szeretlek!",
ha igazán tud hazudni.

"Bárki" nem tud imádkozni
Jóistenhez Teérted,
És ő nem fog elfeledni
Csakazért, mert Te kérted.

Csak én vagyok, ki önmagát
Miattad így gyűlöli,
És ha muszáj, mint barát
Magát is lekezeli.

Másnak -talán- bárki voltam,
Neked viszont egyetlen!
Egyetlen ki szívből szeret;
De ezt érezni kegyetlen!

2007. május 24.

Nem kronológiai a sorrend, de egy magányos alkonyat története a következő:

Alkony

Sétálva tóparton -
Víztükrön mélázva,lám!
Tegnap - helyetted - a
Holdfény mosolygott rám.

Ahol a látóhatár
Kies nádtengert elém tár:
Onnan szemeid helyett,
A holdfény mosolygott rám.

Honnan csillagok ezreit
Együtt néztük nem is rég
Most halk a csobogás, de
A holdfény mosolyog rám még.

Jaj, sápadt hold! Fényed
csupán gyenge erőlködés.
Mit ér, ha nincs már velem-
Az a mosoly és ölelés...

(2007. március 30.)

!!!Update: Márknak - még - nincs vidám verse, mert akiről azt hitte, hogy élete szerelme, nem az volt. És ez fájt neki, és most is fáj neki... Hát ezért! :(

!!!Update2: Márknak még sok-sok vidám verse lesz, mert mindent megtett azért, hogy akiről azt hitte, hogy élte szerelme, rájöjjön, hogy együtt jobb! :) Ezért most csupa öröm és boldogság az élete.